Nagysáp község neve a Nagy és a Sáp szavakból tevődik össze a szomszédságban lévő más „Sáp” településektől (Sárisáp) az említett előszóval különböztetik meg. Írott okmányban először 1248-ban szerepel a község neve, ebben az időben a Baár-Kalán nemzetség birtoka volt. A középkor utolsó századában és a török idők alatt a település sorsa ismeretlen, ebből az időből írásos feljegyzés nem maradt. Az 1600-as években Sándor Menyhért, majd báró Sándor Mihály birtoka volt. Sándor Paula házasságkötése folytán Metternich uradalom lett.

Említést érdemel, hogy a községnek már 1777-ben volt iskolája. 1784-ben az első népszámlálás alkalmával lakossága 890 fő volt. Nagysáp község lakosainak jövedelemforrása főleg a gabonatermesztés volt, de a falu körül elterülő erdő jó lehetőséget nyújtott a favágásra, és a fuvarozásra is. 1869-re a lakosság száma elérte az 1406 főt, mely 1900-ra 1621 főre nőtt, utána csökkenő tendenciát mutatott. Ma 1540 fő él a faluban, s a városi élet egyre nehezedő korszakában várható a fiatalok egyre nagyobb arányú visszatérése a községbe. Ma Nagysáp lakossága 450 családi házban él, amelyek általában összkomfortosak, mivel 1990-től a községben van egészséges vezetékes víz, szennyvízcsatorna és földgáz is. Nagysáp község útjai szilárd burkolatúak, portalanítottak. A lakosság ellátásában a döntő szerep a vállalkozóknak jut, akik egyre több telephelyet építenek a községben, így már zavartalan a kereskedelmi és vendéglátó egységek működése. A faluban lehet lovagolni, séta kocsikázni. A környék kiválóan alkalmas a túrázásra.